Early Birds zenekar
Nekem úgy rémlik, mintha a Dávid Gábor benne lett volna ebben a zenekarban.
De persze lehet, hogy tévedek és ez már a Szilágyi Erzsébet Gimiben játszó zenekar volt.
Akkoriban mindenki zenekart csinált.
posted by Sík Péter @ 1:18 PM
14 Comments:
Emlékszem az iskola ablakából kibámulva gyakran láttam egy nagyon fura idösebb nénit az utcán araszolni.
Vagy a Csaba utcán a Turán néni boltja oldalán, vagy a Városmajor utcán láttam.
Ment körülbelül tiz lépést aztán megállt, majdhogynem vigyázz állásban és várt magaelé meredve mozdulatlanul. Mindig fekete-fehér ruhába volt öltözve, olyan volt mint egy jelmez. A kalapszalagja és a kabátgallérja fehér volt és talán a mandzsetták is, de egyébként fekete kabátban volt télen nyáron és azt hiszem volt nála mindig egy táska vagy cekker is. A pihenö hosszú volt és a teljes megmerevedés eltartott vagy 40 másodpercig is - azután ment tiz lépést majd megint megmerevedett.
A sportolás nem nagyon érdekelt bár jó adottságaim voltak. Emlékszem hogy Kuci néni gyakran engem kért fel hogy bemutassam a gyakorlatot tornaórán a bordásfalon vagy az ugró gyakorlatot a szekrényeken és a matracokon. Apám be is iratott a Vasasba tornára, de két alkalom után nem mentem többször mert nem bírtam a sportolással járó katonás légkört.
De Kuci néni kedvelt ugyhogy Dávid Gábor barátommal részt vehettünk a kézilabdás lányok edzésein. Általában ketten játszottunk az egész csapat ellen. Na ezt nagyon élveztem. Az ugráló cicik látványa lenyügözö volt az alkalmankénti ütközésekröl nem is beszélve. Óra után aztán mindig hazakisértük a Tóth Jutkát aki szerintem a legszebb lány volt a világon, bár sajnos a dolog semmi eredményre sem vezetett mert nem voltam az esete. Ennek ellenére Gáborral hüségesen hazakisértük a Nagyenyed utcába és végig hülyéskedtük az egész utat.
Mindketten a "hegyen" laktunk a Gáborral, ugyhogy nem nagyon alakult ki kapcsolat más osztálytársakkal. Kovács Péter lakott egy kicsit arrafelé, féluton. Vele jóban is voltam, emlékszem amikor egyszer megkínált Coca Colával. Nem voltak otthon a szülök amikor a bárszekrényböl kivett egy literes kólás üveget aminek az alján kotyogott egy kicsi és azt megkostolhattam. Nem tett rám túl nagy benyomást a meleg és szénsav nélküli lötty - leginkább valami gyógyszerre emlékeztetett. De ez a 60-as években volt és a Pepsi csak 71-ben jött be ha jól emlékszem.
Scheffer Péter hihetetlenül tudott focizni. Néha engem is beválasztott a csapatába bár nem voltam egy nagy spieler. Vékony hosszú, nyeszlett fiú volt de olyan eleganciával kezelte a labdát amit addig még nem láttam. Tehetsége volt hozzá és nem is kevés.
Nagy Karesz mindig félrehajtotta a fejét és a szeme sarkából nézett az emberre fürkészöen. Az egyik osztályképen ez látható is.
Lakos Gabival is elég jóban voltam. Úgy emlékszem hogy jó humora volt és egyszer megmutatta hogy kitudja fordítani a szemhéját. Nem tudott az ujjaival füttyenteni (mutató és hüvelykujj a szájban visszapöndöritett nyelv) de tudott rikkantani ugyanazon a hangszinen és hangerövel. Lenyügözö volt.
Németh Janó volt a nagy verekedö. Azt hittem hogy jóban vagyok vele mindaddig amikor egyszercsak váratlanul elvette a Fradi jelvényemet és kidobta az ablakon.
Mindenkinek kellett drukkolni abban az idöben valamilyen csapatnak és én a Fradit választottam valamennyi bizonytalankodás után. Hogy miért éppen a Fradit, máig sem tudom. Apám komcsi lévén a Dózsát helyezte elónybe de azt akkor még nem tudtam hogy miért, aztán késöbb megtanultam hogy mint minden az életben hordoz valamilyen jelentést, még a focicsapat kiválasztása is - és hogy az MTK-sok a libások, stb.
Szóval a Janó elvette a jelvényt és ezt a kihívást nem türhettem úgyhogy elkezdtünk verekedni. Az osztályteremben történt a két padsor között. Adtam és kaptam, de vér nem folyt. Szerencsére a tanár (talán Strisch) bejött és elkezdödött az óra. Nagyon büszke voltam magamra hogy szembeszálltam a "bully"-val - és késöbb Janó megmutatta hogy nem is dobta ki a jelvényt csak beletüzte az ablak függönyébe.
Bár máig sem értem teljesen ennek a verekedésnek a miértjét de az hogy Janó kiméletesen bánt velem az kiderült egy pár hétre rá.
Egy új srác érkezett az iskolába. Már nem emlékszem a nevére de talán L betüvel kezdödött (Lajkó?). Nagy darab fiú volt, nem olyan izmos és jókiállású mint Németh Janó, kicsit puhább de kicsit magasabb is. Az alagsori folyosón verekedtek ahol a tornaterem volt.
Addig én még nem láttam ilyen verekedést. Janó mint egy kick-boxer úgy rugta pofán a srácot és viszont - rettenetesen vadak és veszélyesek voltak. Folyt a vér.
Komlossy Erzsébet tanított meg csókolózni és még mindig ebböl a tudományból meritek sikeresen ha alkalom adódik rá. Ha dicséretet kapok ezért akkor mindig rá gondolok a mai napig. Az elsö melltartó babrálás élménye is hozzá füzödik.
Az Early Birds valóban a Dávid fiúk zenekara volt. Ott voltam az elsö próbákon amikor Gábor még egy széken dobolt, mert nem volt dobszerkója. Dávid András basszusozott és Hollós Iván szólózott és énekelt - aki korábban szintén osztálytársunk volt a Csemegiben (mielött a Csabába kerültünk 5-be az elsö négy osztályt ott jártuk) Hollós Iván mostohaapja a BP-i rendör Fökapitánya volt. Mindig egy nagy Opel Admiral-lal soförrel hozták vitték gyakran a zenekart is és csak nyugati cigiket lehetett szivni a házukban amit a mamája megengedett. Én késöbb ki is lettem rugva a házukból mert egy Csongor szivarral szivaroztam.
Ahogy az idő halad, az emlékezet bakugrásokkal próbálja követni így aztán keverednek a dolgok. Szóval az Early birdsben még nem játszott az Iván, de Gábor igen. Sajnos. Volt otthon, a RÁth Györgyben egy faszék ő meg vett egy tucat dobverőt és azzal püfölte a széket. Már a Délinél is hallani lehetett tatata tatata tata...
Az Early birds pedig valahol Lux Alfrédnak volt köszönhető, mert hozáíratkoztam be angolra, csak úgy, különórára, mert tetszett ez a nyafka nyelv. És akkor egy szótár segítségével találtam a nevet, azért tetszett, mert a kert tele volt feketerigókkal, nekünk pedig fekete garbót szereztek a szülők, és ráadásul létezett egy ilyen nevü amerikai műhold is. Teljesen logikus, hogy Early birds lettünk és Shadowst játszottunk.
Egyszer meg kellett vernem a Nmet Jánost is, mert bántotta az öcsémet.
Elég be voltam tojva, mert hírhedt verekedő hírében állt én pedig kerültem az ilyesmit, de bántotta az öcsémet, úgyhogy bosszút kellett állni.
Nagy hó volt és az úttest szélére lapátolták össze, majdnem olyan magas kupacokba, mint mi voltunk, aztán ezek a kupacok jól összefagytak, megfeketedtek és egész tavasszal ott álltak mint kilométerkövek.
Hát egy ilyen kupacba vertem bele a Németet, és egyszerre voltam becsinálva a félelemtől és meglepett, hogy képes vagyok ilyenre.
VOlt még a Bite Ibi, akitől a töbség retteget, én is amig biológiát nyomott, de aztán imádtam, a kémia miatt. Gyönyöránek találtam. Mindig szerettem a dagadt nőket. A Siketnét is elég szépnek találtam - volna csak a bőre nem tetszett. A szeme, az igen. Steiner Gazsi, meg Drin Pityú, két külön világ, Gazsiról azt pusmogták, Bitével szűri össze a levet, de lehet, csak pusmogás volt. A Drinpityuról meg megírtam máshol, ahogy felzabálta a kacsamájat nálunk, ha megtalálaom majd berakom ide is.
A Strischt is bírtam, engem sosem pofozott meg és nagyon bírtam a kácsákat, amit egy-egy szépen kivitelezett házifeladat alá rajzolt, ha jó kedve volt.
Gábor és Nagyi egyszer voltak nála és azt mondták, teljesen egyedül lakik és rendetlenség van nála. De lehet hogy nálunk volt csak rendetlenség.
Én hárommal felettetek jártam, ötödiktől a Siketné osztályába.
üdv
szia Nagyi
András
Kedves Paxi nagyon jó dolog ez a Csaba utca blog, igazán érdekes visszaemlékezni dolgokra mégha néha hiányosan is negyven-egynéhány év távlatából.
OK, lehet hogy a Hollós Iván nem játszott az Early Birdsben de akkor mi volt a neve annak a srácnak aki elöször szerepelt a bandában? Akkor Iván csak késöbb csatlakozott a zenekarhoz?
András (Dávid): az az elsö fiú neked volt valami gimis osztálytársad - már nem emlékszem a nevére és azért egyszerüsitettem le a történetet ...és akkor Husi is valahogy a bandában volt - vagy csak szeretett lógni a Dávid házban?
Ugyanis a Dávid család rendkívül toleráns volt - mondhatnám "freewheelin' " attitüdje megengedte hogy a gyerekek zenéljenek és felfordítsák a lakást alkalmanként és gyakorlatilag folyamatosan - kényük kedvük szerint - és a Nagyi (vagyis én) ott lehetett miden nap akár éjfélig is. Egyszer Dávid Éva, a legkisebb gyerek elaludt a pianino alatt. Dávid mama áriákat énekelve jött-ment hatalmas keblekkel a hatalmas szobákban és hatalmasakat nevetett. Minden szobából tökéletes kilátás volt a Hadtörténeti Muzeumra a Várhegyen. Felejthetetlen.
Emlékszem nyolcadikos koromban megnyertem egy plakát pályázatot aminek jóvoltából felmehettem volna Csillebércre az úttörö táborba két hétre. Akkoriban ez a lehetöség nem hozott izgalomba, mert akkor már Dávid Gáborral Spencer Davis Group, Traffic és egyéb rock koncertekre jártunk az Ifjusági Klubba a Vár oldalába. Többször persze be sem engedtek minket különféle technikai okok miatt. Gábor összeszedett egy nálunk idösebb csajt akinek a barátnöjével négyesben a Várkert Kioszk valamelyik padján hallgattuk a koncertet és vörösbort ittunk. Ez még jobb volt mint az Ifjusági Park.
Késöbb persze hallottam hogy Csillebércen nagyon komoly csajozási lehetösgek lettek volna de akkora már az csak egy elszalasztott lehetöség maradt.
Szia Nagyi!
Én meg a „ Fancsóra” emlékszem, - azt hiszem így hívtuk, azt a görög csajt, aki teljesen beléd volt zúgva, én meg marhára irigyeltelek. A Bochba, meg a KEKre jártunk először Illésre, aztán Bajtalára.
A padra is emlékszem, a Ráth Gy. és a Csaba sarkán. Ott ücsörögtünk minden nap, hogy megdumáljuk az élet nagy dolgait, és 1966, vagy 67 körül, megfogattuk, bár hogy is lesz, ha élünk még, 2000 szilveszterén ott találkozunk. Úgy elröppent az idő, hogy észre sem vettük, pedig akkor még azt hittük, sosem leszünk 50 évesek. Szóval, arra kanyarodtam az autómmal 2000 szilveszterének délelőttjén, de se téged, sem a padot nem találtam. Azért arra jó volt, hogy felidézzek, néhány szép emléken. Amikor letört alattunk az a hatalmas olajfa, amire azért másztunk fel éjszakánként, mert onnan be lehetett látni a házatok első emeleti ablakán, ahol egy tündér félmeztelenül járkált a lakásban. Az első napokban csak ketten leselkedtünk aztán, jött a Buckó, meg a haverja, talán a Bíró Péter, egy hét múlva, már az egész utca ott ücsörgött az ágon. Szegény fa, recsegve próbált megtartani minket, talán már csak pont az a mutáló kamasz sóhaj, ami egyszerre tört ki belőlünk, amikor a csaj végre levette a melltartóját, kellett ahhoz, hogy megadja magát, és kettétörjön.
És a vándorköszörűsre emlékszel, aki a kerékpárjára barkácsolt köszörűkövet hajtva élezte a késeket, vagy az Ószeresre, akiről azt hitted azért könyörög kiabálva, mert szeretet hiányban szenved? A szódásra, meg a drótosra?
Egyébként a bátyám, a Buckóval is verekedett miattam, és őt is megverte, pedig az a fiú is piszok erős volt. A Hollós Ivánt is az aszfaltba döngölte, amikor még a Csemegibe jártunk, mert szemétkedett velem. De persze engem is örökké megvert, mert akkor ez volt az elsőszülött szerepe,- uralkodni és megvédeni.
Az Early Birds meg úgy kezdődött, hogy kapott egy dobozgitárt, és miután három harmóniát megtanult rajta játszani, elkezdett protes songokat írni. Reggeltől estig fülsértő fejhangon, visította a számait, míg egy napon közös erővel betuszkoltuk a fürdőkádba és ráengedtük a hideg zuhanyt. Az osztálytársaival, (akkor ő már gimnazista volt) alakítottak egy zenekart. Apánk azzal a kikötéssel volt hajlandó finanszírozni a bandát, ha engem bevesznek dobosnak. A két fekete madarat szürke alapon, Te festetted aztán, ami a nagydobra került.
Amikor a Sárga Tengeralattjárót, ötödször néztük meg az Ugocsában, már sejtettük, te képzőművész, én zenész leszek.
Oké most már emlékszem. A zenekar neve Klintonsz (Clean Tones?) lett és az új formációban már a Hollós Iván is játszott benne. Az Early Birds csak egy komolytalan elsö kezdeményezés volt mert a Sörös vagy Seres nevü gyerek aki a primet vitte a szológitárral valahogy kiesett a buliból. Erröl igazán nem tudok részleteket de azért egy két dolog visszajön ahogy elmélkedem az emlékeken.
Például tisztán emlékszem a Mom Kultúrházban a fellépésre, valamilyen ki-mit-tud elödöntö kapcsán. Szerintem Iván az én szines, rózsaszín és sárga virágos selyem ingemet viselte amit anyukámmal varrattam magamnak. Magas kemény gallérja volt - egy müanyag boritóból vágtam ki a merevítést, - elég kényelmetlen volt, de még Brian Jones is megirigyelhette volna.
A Dávid fiúknak volt igazi nyugati cucc virágos ingjük (talán Jugoszláviából) fekete alapon kis szines virágok. A szinpadon megvoltak világítva szines fénnyel és nagyon jól szólt a Klintonsz - majd be-rosáltam...
Úgy tünik hogy ezt az Early Birds szubdiviziót ezen a Csaba utca blogon mostmár a Dávid család javára lefoglaltuk.
Talán senki sem olvassa csak mi, de azért ennek ellenére és mivel ez azért mégiscsak egy közéleti fórum meg akarom tartani a harmadik személy használatát - mert Ök, - vagyis a Dávid család számomra rendkivüli élmény volt, nagyon személyes és szoros érzelmi kapcsolatot jelentett, -
Emlékszem az András protest songjaira - meg ahogy gitárral a nyakában kergetett minket szobákon át és nyomta a dalokat könyörtelenül. Emlékszem Pucinkovicsra is ami egy kitömött rózsaszín állat és különféle improvizált pszichodrámák résztvevöje volt.
Sárgombócokat tüztünk faágak végére és áthajítottuk a ház fölött a Råth György utcába lehetöleg akkor amikor a 19-es busz jött.
Én nem tudtam hogy az András ilyen nagy verekedö volt - és pláne azt sem hogy a te érdekedben Gábor ennyi feladata volt. És még a Buckó Pétert is megverte?
Buckó Péter velünk átellenbe levö házban lakott ahol egy kis közért is volt akkoriban. Az egyetlen Közért amig apám ki nem járta a Tanácsnál hogy épitsenek egy kis ABC-t a Ráth György és a Határör út sarkánál. Azután ez a kis közért egy zöldséges lett.
Buckó Péter mindennap megjelent a zöld labdájával a házunk elött és várt rám hogy kijöjjek focizni, pedig ö már akkor nagy fiu volt, ugyanis a növérem Kati osztálytarsa, tehát két évvel idösebb. Az ö osztálytársa és haverja volt Biró Péter aki a Dávidék házában lakott. Ezek a srácok természetesen mind a Csaba utcai iskolába jártak mondanom sem kell.
Buckó Pétert én nagyon jóindulatú és szelid fiunak ismertem, csodálkozom azon hogy meg kellett verni.
Azon hogy a Hollós Ivánt meg kellett verni nem nagyon csodálkozom mert még elsös vagy másodikos koromban átmentem hozzájuk játszani és az egy elég fura élmény volt. Elöszöris tele volt jobbnál jobb játékokkal - pl volt LEGO-ja meg egy elektromos tankja amit távvezérléssel lehetett irányitani. Csupa nyugati cucc. Ezenkívül volt ott egy házvezetönö is, vagyis cselédlány szerüség, akivel az Iván úgy bánt mint egy - -- valószinüleg ahogy egy cseléddel szokás. Engem ez nagyon megdöbbentett, de aztán Iván engem is elkezdett terrorizálni ugyhogy elmentem haza és nem is mentem többször. A következö alkalom évekkel késöbb volt amikor aztán az anyja küldött haza a Csongorért.
Pedig Iván mamája ismerte apámat mint kommunista elvtársat tulajdonképpen ök szervezték meg a "play date"-t is annak idején. A mama újságírónö volt és a szekrény tetején volt egy gipsz szoborportréja amit a Kisfaludi Strobl Zsigmond mintázott róla fiatalabb korában.
Apám ideológiai naivitása aztán késöbb krizisbe került ahogy egyre inkább szembe találta magát a különféle politikailag jólpozicionált ügyeskedökkel akik a Martinovics hegy lejtöin akartak lakni. Apám ugyanis annak a körzetnek volt a Tanács tagja és a tanácsi lakások lakóinak az ügyes bajos dolgaival foglalkozott szabadidejében tårsadalmi munkaként. Megtanított szép kalligrafikusan írni lapos ecsettel - segítettem megírni a meghívó plakátokat a tanácstagi beszámolóira.
Hollós Iván hamar megkopaszodott és kémikus - kutató lett mint a papája ha jól tudom.
Pedig jól gitározott.
Nem mindenki lehet zenész vagy filmes vagy karikaturistapista
És a Doleviczényi Miki is ott lakott pár házzal arrébb aki elöször protest songokkal jött elö mint András azután a Kex együttesnek lett a zenekarvezetöje. Baksa Sós János meg minden nap a Képzögimi elött várt a Luzsicza Ágira aki évfolyam társam volt.
Évtizedekkel késöbb Los Angelesben terveztem Baksának egy müvészeti katalógust ami a szövegeit és képeit - szobrait tartalmazza a cégünk könyvkiadója gondozásában. De a kkor már Január Hercegnek hívták de ugyanolyan örült volt mint mindig. Van rendszere az örületének és a katalógus is szép lett.
A rajztanárnőnk nevére már én sem emlékszem, de arra tisztán, amikor az egyik órán az akkortájt volt, nagy tiszai árvízi élménybeszámolóját tartotta. Teljes átéléssel, drámaian ecsetelte a víz elől menekülő állatok igyekezetét, ahogyan összezsúfolódtak egy kis szigeten. Éppen az egymáshoz bújó ijedt birkákat utánozta, amikor a Nagy Sanyi eltalálta a töltős ceruzájából konvertált köpőcsővével. Rizsszemet használt lövedéknek, marhára szúrt, amikor célba ért. Az osztály röhögött, pedig nem volt igazán mulatságos, ahogy a szemüvegén csattanó rizsszem, a fennkölt művészi magasságokból hirtelen a való világba rántotta.- Nekem a szemem a munkám! Sikongatta szegény, de sajna az élet igazságtalan és a kölykök gonoszak.
Az egyik órán, a mára már ellenforradalommá lett, akkor még forradalomként tanított, 56-os évforduló valamelyikére, kellett képzőművészeti alkotást készítenünk. Én egy akasztott embert festettem, csupa fekete és szürke színekkel. Nem tudom már, mi volt ezzel a mondanivalóm, de amikor megdöbbenve, kérdezte tőlem a tanárnő, hogy hol láttam ilyet, rájöttem, hogy számomra minden harc és háború, elsősorban az áldozatokról szól. Ezért vagyok pacifista.
A Nagy Sanyi átok rossz kölyök volt, azt hiszem ő kapta a legtöbb pofont a Strischtől. Én egy kicsit irigyeltem emiatt, mert nekem azt mondta a Strisch, én olyan megátalkodott vagyok, hogy még arra sem méltat, hogy megüssön. Ezt én iszonyú szégyenként éltem meg, és alig vártam, hogy egyszer engem is felpofozzon. Már nem tudom milyen apropóból, de végül azért az én képemen is elcsattant a Strisch féle frász. Büszke voltam és baromira fájt a pofám.
A Klintonszra visszatérve, az akkordgitárost, Kovács Gábornak hívták, és a Csaba utcában lakott, ahol a Nőtanács irodája volt az első emeleten. Ott próbáltunk náluk, akkor már Beatles számokat játszottunk. Baromi jól énekeltek két szólamban az Ivánnal. Sosem felejtem milyen jól szolt, az End i love her, vagy a Here, there, everywhere. A Gábor is Csabás volt, azt hiszem kettővel járt felettünk. Őt is kiutálta az Iván mamája, bár volt némi alapja.
Akkor bevettük énekesnek a Molnárt, aki a diri fia volt, és marha jól énekelte a Rollingokat. Ezzel átmentünk progresszívbe és én is végre kipüfölhettem magamból az ifjonti energiákat.
No a véletlen úgy hozta, hogy belenéztem a blogomba. Mert nem nagyon volt időm.
És elképesztően jó dolgokat írtok, meg nagyon örülök is.
Bárcsak mások is szorgalmaskodnának.
No a véletlen úgy hozta, hogy belenéztem a blogomba. Mert nem nagyon volt időm.
És elképesztően jó dolgokat írtok, meg nagyon örülök is.
Bárcsak mások is szorgalmaskodnának.
No a véletlen úgy hozta, hogy belenéztem a blogomba. Mert nem nagyon volt időm.
És elképesztően jó dolgokat írtok, meg nagyon örülök is.
Bárcsak mások is szorgalmaskodnának.
Fütyülni tényleg nem tudtam, viszont "csattogni" igen (nem "rikkantani"). Ez a kunszt ma is megy, és időnként használom, ha valamelyik családtagom 30-50 m távolságra van tőlem, és nem lát. Ekkor a csattogással hívom föl magamra a figyelmet (bár pl. éppen a Városmajor utcában ez manapság már nem olyan könnyű a rengeteg autó miatt).
A Komlóssy Irén néhány hónapja jelentkezett skype-on az ausztráliai Perth-ből. Mostanában ott lakik.
A Végi (Végvári László) is jelentkezett Amerikából. Levelezgettünk egy kicsit. A blog címét megadtam Lugosi Zsoltnak (is), akinek a bátyjai és nővére(i) szintén a Csabába jártak. - Ennek persze az égvilágon semmi köze ahhoz, amit Nagyi és a Dávidék írtak (csak úgy beszámolok róla).
Hogy él-e egy kilenc éve írt blog,hogy olvassa-e valaki, nem tudom, minden esetre - mint egy palackpostába - küldök egy "heló fejek"-et Nagyinak, D. Gábornak, Andrásnak és egy jó gondolatot Hollós/Soós Ivánnak, aki - ha jól tudom - gyermek orvos lett. (Kár, hogy a mamájának derogált a zenészség és "kivette Ivánkát" a zenekarból, mert az ország egyik legtehetségesebb gitáros-énekese "veszett el".Nagyi csinálta egyébként a legjobb fényképet a KLINTONSZ-ról A képen a lefelé néző tagokat fényképezte alulról - igen perspektivikusan...A kép nemrég került elő, amikor a Csaba u.-i lakásban rendeztem szüleim hagyatékát... Emlékszem, hogy András felvett jónéhány bulit a Teslájára, nincs meg vajon valami ezekből???
Eljutott hozzám amit Kovács Gábor írtál ebbe a blogba!
Örülök hogy idetaláltál és nagyon kiváncsivá tettél a KLINTONSZ fotóra! Ha lehet akkor szivesen megnézném, elküldhetnéd az email cimemre: laslo.nosek@gmail.com
Szinte hihetetlen hogy amiröl beszélgetünk kb 50 éve történt...
Nagyi
Post a Comment
<< Home