szórvány emlékek

Na amikor egyik télen ólmos eső esett. akkor egy hófpihe belefagyo vas korlátba ami az iskola előtt volt. Gyönyörű volt.
Hócsata az volt rendesen sokyszor. Egyi társaság ide, a másik oda.
De a legjobb az volt,. hogy volt délelőtt és délután is oktatás.
A délutánt szerettem, mert akkor az ember hatzament a suliból, gyorsan megcsinálta a leckét aztán az egész délelőttje szabad volt. Lehetett manni a Vérmezőre fejelni, focizni, vagy a Városmajorba. Két kiváló terep gyerekeknek. Bár a Városmajor elég rázós terep volt, mert ott sokszor konfliktusba kerültünk a helyi suttyókkal, akikkel időnként kemény csaták voltak. Nagy toboz csaták is. Szerencsére nagyon jól tudtam célba dobni és ez elég negy tekintélyt parancsolt.
Volt hogy aztán a Klein és bandja megjelent a sulink előtt és akkor azért látszott, hogy eléggeé össze tartunk mert nem szóródtunk szét együtt maradt a társaság.

Télen a gyönyörűen kuipacba összehordott hóhegyeken mentünk haza végig, rohanva. Olvadáskor pedig a Ferekék kertjében lefolyó erecskéken kicsi hajókkal verenyeztünk, hogy kié ér le hamarabb. Jó világ volt. A kert felett volt aTengó. Egy korábban előkelő kastély szerű építmény teniszpályája, ahol regeteget voltunk. Baka szivart lehetett szívni, alighanem vadszőlő inda volt, amit ha meggyújtottunk, égett a vége. Némelyik mocsok erős volt. Persze akinek volt pénze, az szívot Tulipán cigarettát, ami nagyon hosszú volt, vagy akkor már volt Fecske is amit nagyanyámtól, Ómitól lehetett csórni. Pécsi meg egri fecske. Nem tudom, már melyik volt az amelyiknek papír szűrője volt. Az volt a kevésbé kereset. De hát abban az időben, mindent elszívtunk. Mátra, Piros, vagy Kék Daru, Harmónia, Sport ki tudja, hogy hányféle.

A Farekék kertjében a ház mellett balra lent alul volt egy üreg. Ott lehetett ekrazitot is találni, valami robbanóanyag volt, amit meg lehettt gyújtani. Még a háborúból maradhatott ott.

A Csaba utcai Általános iskola volt a csúcs szerintem. Igen kevesen kezdtünk a Vastagh Éva néni osztályában, csak aztán a Csemigi Úti iskola életveszélyesé vált és a diálokat szétosztották a környező iskolákban. így felduzzadt a létszám. Hárman ültünk egy padban. Mindjárt az első napokban már dráma volt ezekkel a Ratkós gyerekekkel, mert a Mihályi Tamás elkezdett turkálni az egyik Horog lány fenekében. Már nem tudom, hogy a Horopg Irén, vagy a Horog Kriszta volt. Egymás mellé buktak, alighanem az Irén volt a fejlettebb, neki volot egy barna nadrágja, amin volt hátul egy lyuk, no ez izgatta fel a Mihályi Tamást, aki meg egyszer vízfestékkel össze-vissza befestette magát és azt mondta, hogy ő a Fáci a Negra. Hogy aztán az mi volt azt már nem is tudom.

A Nagy Sanyi volt az egyik izgalmas figura. Egyszer az apja úgy megtépte, hogy egy részen hiányzott a haja. Egy egész tincs. ÉÁllítólag éjjel menekült át egy szál alsógatyában a nagymamájához. Tél volt. De nem volot jó srác, mert lopott a Turán nénitől. Gombfocistákat, amiket aztán féláron eladott az osztályban. A telojes Honvéd csapatot ellopta. Emlékszem, a Faragó volt a kapus. Aztán a Turán néni átjött abban a ényer randa kékes-szürke köntösében és elő kellett adnuk a gombfocistákat. Mind. Hogy a pénzt visszakaptuk-e tőle, azt már nem is tudom.
A Turán néni külön jelenség volt. Mindenki hozzá járt. Csoki, mesek, kicsi kocka Balaton, Banán szelet, amit utáltam, nyalóka, minden volt nála.
A Csaba utcában volot a boltja, és nyilván a nekünk öreg esszony ebből élt.
Voltak még érekes figurák a környéken. A Városmajor utcában a tükrös bácsi.
Volt aki nygyon szép tükröket kapott tőle ajándékba. Mi is mentünk tarhálni, de mi csak olyat kaptunk, ami össze volt ragadva. Azt nem lehetett eladni.
Szépen sorban nézve a házakat, a sulival átellenben lakott a Józsa Zsuzsa. Aztán tovább a Déli Pályaudvar felé a Városmajor utcában ott volt a Simonék háza. Szegény Simon a kis Simon nagyon gyenge tanuló volt. Hol hozzánkj járt, hol nem. Ott lakott a Kozma Lajos is abban a házban .
Aztán jött a baloldalon a Szekeres Jujkáék háza, apja talán kosis volt vagy fuvaros. Ott ittam először szesz életemben, amikor Húsvét hétfőn locsoljodtunk. Valami körömlakk ízű ital volt. Benyomtan endesen, aztán mentünk tovább.
Losolni jó volt, mert néha pénzt is adtak és az nagy érték volt.
Aztán Jött a Pállffy Mártáék háza. Az egy nagyon belevaloó, verekedős lány volt. Focizni is tudott. Kemény kötésű, tekintélyt parancsoló. Egyszer látuk tolóágyon az öccsét, aki szegény teljesen Down- kóros volt talán. Nagyon megdöbbentett minket.
Aztán jobbra volt az Imrédy Andreáék háza. Andrea nagyon jó csaj volt, hajtottak is rá a pasik rendesen. A következő volt a Dombaiék háza. No az egy tabu erület volt, oda nemigen mertünk bemenni sosem. Hosszú kapubejárója volt, nekünk félelmetes, viszont onna ki lehetett menii a Kis-Tengóra is, ami a Kékgolyó étterem felett volt.
A Dombaiékkal szemben volt az autójavító ahol mindig egy szép Ifa személykocsi állt.
Mellete volt a Lakos Gáborék háza.
Nemigen szterették othon hogy barátkozom vele. Azt mondták, hogy fécigány félzsidó. Ezt én persze akkor nemigen értettem, ogy mit jelent, azóta sem nagyon érdekelnek az ilyen dolgok.
Nagyon jó bundáskenyeret tudott csinálni és jól gombfocizott. Nem sokat lopkodtam életemben, egyszer elcsentem tőle két gombfocistát. Hogy miért, a mai naoig nem tudom. Mondta is amikor utánam fotott egészen a sarokig, hagy "Sunyi disznó elcsórtad a Best-et meg a Herd-et. Én tagadtam, egy darabig rejtegettem őket, aztán, mivel emelős gombfocisták voltak, össze kavartam mésokkal, meg lefestettem. Érthetetlen gyerekes butaság. Aztán jót nevetett rajtam, amikor megjelent az NSZK válogatott a Moszkva tér előti aalagút mellett, én szépen sorjában megveszegetem 2.50 ért a gombfocistákat, csak pont az UWE SEELER-T hagytam ot. Nem tudtam én akkor hogy az akkora focista. elcseréltem vele valmikre jó fontos másik focistákért.

Oh azok a hatvanas évek.
Ott ültem a rádió mellett amikor bejelentették Kennedy elnök halálának hírést. November eleje volt, 1963-ban. Én mondtam meg a többieknek. Nagyanyáméknál laktunk unokatesómmal, mert így támogatták a szüleink a saját szüleiket, akik másképp nyomorogtak volna.
Nagyapám mezei jogász volt, ami azt jelentette talán, hogy levelezőn végezte el talán Budapesten. Aztán kicsi gond volt, amikor az anyja feljött megnézni őt és meglepve látta, hogy a főbrlő néni és az ős szobája közötti ajtót eltorlaszoló szekrény félre volt tolva. Kicsi botrány lett.
Aztán Fiumeba került, ahol ő lett a rendőrfőnök helyettese. Amikor meg a szerbek bevonultak a főnök elszelelt a rendőrök pénzével és nagyapám egy jóakarója riasztotta telefonon, hogy : Az Isten szerelmére Lajos, azonnal menekülj, mert a szerbek megölnek. Volt hova menekülni, Pécsre, mert nagyanyám Hamerli lány volt. A Hamerli név jól cseng pécsett. Az egyik ágnak bőrgyára volt, a másiknak meg vaskereskedése. Valahonnan Bajorországból jöttek Magyarországra korábban. Nagyon szorgalmasak voltak. Rengeteget dolgoztak. Az alkalmazotakat és családtagjaikat minden vasárnap ebéden fogadták. Cseléeket is tartottak persze, volt miből, jól is éltek.
Nagyapám aztál a Pécsi Iegenforgalmi hiovatal vezetője lett. Hatalmas lendületet vett az élet akkor. Pécsi nyári játékok, Tettye, túrista utak, amiket saját maga festett színek szerint, nagy élet volt.
Aztán ő lett a város tűzoltó főparancsnoka. Nagy tüzek is voltak, mindig mesélte mi volt amikor a malom égett. És jött a háború. Az elsőt úgy úszta meg, hogy sportos volt, erős és vele mutattatták be állandóan a kiképzési gyakorlatokat, köztük a rohampályát. Aztán leeset és eltört a lába. Nem vitték be, szerencséje volt. A másodikban pedig nyilván mivel tűzoltó volt nem vitték el. Amikor az oroszok már közel voltak, felajánlották neki, hogy meneküljön el egy szerkocsival. Abba temérdek dolog belefért volna. A három gyerek méár nagyobb volt, leültek megbeszélni, hogy mi legyen. Úgy döntöttek, hogy maradnak.
Átéltek mindent. AÍ szláv horda betelepült az ő házukba is. Beleszartak a szekrények fiókjába, aláőgyújtottak a kádnak, hogy meleg víz legyen, a WC-ben mosták meg a halat. Vörös csürhe. A legaranyosabb az volt, amikor az orosz tiszt rászólt, hogy adjon neki pálinkát. Amikor kitöltötte, mondta neki, hogy igya meg először ő. Nyilván azt gondolta, hogy mérgezett. No nagyappám Lajos rávert egy nagyot azasztalra, hogy az majnem össztört és miután tidott krovótul, azaz horvátul elküldte az anyjába, hogy az pő házában, ha kitölt valamit, az nem mérgezett. Az orosz ijedtében úgy bekapta a felest hogy az csak na. No lett is mindjárt tekintélye és a lányokat sem bántották. Csak azt sajnálom, hogy a régi családi fegyvereket mind bedobták a kútba. A flóbert pisztolyt, a gyönyörű handzsárt és még ki tudja, hány dolgot. Féltek.

Aztán 45 után eladták a házat Péset még az államosítás előtt. Szerencsétlen, aki megvette, talán gy órát sem lakott benne. Fejöttek Budapestre a Magyar Jakobínusok tere 1 szám alá, IV. emelet 12. Ha jól emlékszem. A három gyerekaztán mind egyetemre járt, hamarosan végeztek is.