Emlékek a múltból

Valahogy, nyilván a korral jár, hogy egy ponton az ember elkezd visszafele nézni. Nem számadás ez, csak az emlékek felidézése.
Apróságok, fontos, vagy teljesen lényegtelen dolgok.
Az embert a gyerekkorban meghatározó elmények érik. Gyakran egy életen keresztül végigkísérik események,, történések, emberek, illatok, örömök és bánatok.
Ilyen meghatározó volt számomra a Csaba utcai Általános iskola. A színére nem nagyon emlékszem, de talán szürke volt. Valami szobor lehetett az épület előtt egy elkerített részen. Azt mondják, hogy eredetileg árvaház volt, amit aztán államosítottak és iskola lett belőle. Utána lehetne járni, de ez valójában egyáltalán nem fontos. Sokkal lényegesebbek a körülötte élő emberek kapcsolódásai egymáshoz egy olyan világban ami még fertőztlen volt.
Tiszta volt minden, világos, őszinte és ugyanakkor nagyon egyszerű a naív gyerekek számára, akiknek nagyszülei megérték a háború borzalmait és átélték 1956 -ot az azt megelőző és az azt követő szörnyűségekkel együtt.
Nekünk, gyerekeknek mindebből semmi sem látszott. Csend volt, nemigen mert senki sem beszélni a valóságról, arról, hogy a háttérben mik folytak, milyen események zajlottak.